Akinek gyermeke van,és egyedülálló anyaként van regisztrálva a környezetében,annak tényleg nincs remény? Tényleg ennyi volna? Ha nem akarunk egyedül küzdeni,akkor tényleg be kell érnünk valamivel,aminél valójában jobbak vagyunk? Nem tudom a választ.Fiatalon lettem édesanya és túl hamar  egyedülálló.Mármint ahhoz képest,hogy én örökre terveztem. Lássuk csak,milyen akadályok gördültek elém,amikor beletaszítottak egy olyan életbe,amiről nem kérdeztek meg,hogy akarom e.Feldolgozni azt a tényt,hogy lecseréltek,bizony nem egyszerű. Először is meg kellett küzdenem azzal az irreális dologgal,hogy a Ribanc megfosztott az álmaimtól és azzal,hogy az ember,akinek az életemet is a kezébe tettem,orvul kijátszott.Csalódás! Senkinek ne legyen ...